Ott hagytuk abba, hogy Ina es Helmuth Stuttgartbol felszedtek Pilzen szelen, es fel ora multan mar a nemet palyan suhantunk. Pragaban voltak varost nezni, es tenyleg nagyon kedvesek voltak. Ina meg azt is felajanlotta, hogy alhatok naluk Stuttgartban a vendegszobaban, de az mar mindenkeppen tobb lett volna annal, amit el tudok fogadni, miutan kb. 500 kilometert vittek igy is. Ugyhogy kirakattam magam nehany kilometerrel az autopalya-keresztezodes elott, ahol ok lefordultak. Egy kis parkoloban valtunk el egymastol, de elotte meg adtak nemi zsomlet, sajtot es zoldseget, amire jobb hijan elkoltottek az utolso nehany cseh koronajukat. A parkolobol egy kis uton elsetaltam az elso faluig. Gyonyoru zoldelo szoloduluk kozt haladtam egyebkent.
A faluban megkerdeztem egy sracot, aki epp az autojaba pakolt be, hogy tulajdonkeppen hol vagyok, mire o felajanlotta, hogy elvisz a kovetekzo kisvarosba, mely az igen talalo Weinsberg nevre hallgat. Elgondolkoztam meg, hogy elmenjek-e az S-Bahnnal (kb. HEV) a kovetkezo varosba (Heilbronn), de olyan szep volt a kornyek, es olyan kedves az a nehany ember, akivel addigra talalkoztam, hogy inkabb maradtam. Elmentem a srac altal ajanlott helyi kocsmaba, ahol en voltam aznap az elso vendeg, ugyhogy a fiatal egyetemista pultosnak volt ideje beszelgetni velem. Sot, elkezdett telefonalgatni ismerosoknek, hogy satorhelyet talaljon nekem. Este tizre sikerult is, es 2 srac kocsival elvitt a falu szelere, ahol egyikuk szuleinek volt egy kis szolose, kozepen kunyhoval. Eme kunyho elottt kiteritettem a matracomat, es lefekudtem aludni, majd amikor a hajnali orakban mennydorgesre ebredtem, behuzodtam a kunyhoba.
Masnap reggel a pultos altal felrajzolt utmutatast kovetve negyed ora alatt kisetaltam egy autopalya-csatlakozashoz. Ott alltam ket orat, kozben egyszer megalltak mellettem a rendorok es kipakoltattak velem a fel taskamat. Vegul egy orvostanhallgato srac allt meg nekem, aki pont oda, ment, ahova en, meghozza Heidelbergbe, ahol kb. minden 5. lakos egyetemista. Sot, nemcsak elvitt, de meg szallast is adott az otfos lakokozossege nappalijaban a kanapen. Aznap meg megneztem Heidelberg meses varosat is, majd jot aludtam, masnap pedig meg jobbat reggeliztem, mikozben az egyik srac az otbol azt ecsetelte nekem, milyen jo is egy hetig egy erdoben elo szerepjatekot jatszani.
Heidelbertol Parizsig az ut reszben kinkeserves, reszben koltseges volt, errol azonban kesobb. Most irany a Louvre.
