Olvasom a Brand Eins nevű, fenomenális magazinban, hogy a német felnőttek 20 százaléka krónikus halogató. Ezen belül a felsőoktatási hallgatóknál 45 érint a dolog. Magyarországon – 2006-os adatok szerint - a hallgatók 70 százaléka szokott halogatni, és 25 százaléknál krónikus ez. A fontos feladatok késleltetése számomra sem idegen, sokszor azonban egyszerűen elkerülhetetlennek tűnik. Határidős munkáim rendre az utolsó lehetséges pillanatban születnek, és a nyomás általában pozitívan hat a teljesítményemre. Csak tudni kell, mikor elég nagy a nyomás, de a feladat még tisztességesen kivitelezhető. Sokkal problémásabbak azok az ügyek, melyeknél nincs konkrét határidő: én ezeknél csúszok bele leginkább a túlzott halogatásba.
Ti hogy vagytok ezzel? Halogattok-e, és ha igen, hogy viszonyultok a dologhoz?
