Az utobbi szuk 1 hetben tulsagosan lekotott az utazas - illetve az arra valo torekves - most viszont van par napom parizsban, nyugiban, ugyhogy kolcsonlaptoppal az olemben bepotolom a beszamolok teren keletkezett lemaradasom.
Mult szerdan kicsekkoltam reggel a hostelbol es eloszor is elmentem a vasutallomosra lerakni a hatizsakomat. Kicsit nehezkes volt beszerezni a megfelelo mennzisegu aprot a szekrenyhez, de amig en mint a veszett rohangaltam a palyaudvaron, egy kedves finn grafikuslany, Riikka vigyazott a cuccaimra. Utana megneztem vele a varost, sokmindent lattunk, es tobbek kozt azzal a felismeressel gazdagodtam, hogy a pragaiak nagyon szeretik a facanokat - nem tudom miert. Ittam finom soroket es este 1 masik hostelben aludtam.
A kovetkezo nap nehezen indult. Kitomegkozlekedtem Pragabol egy elovarosba, ahol masfel orat gyalogoltam az esoben, amig megtalaltam a keresett benzinkutat a palya szelen (koszonet a tippert a hitchwikinek). Kicsiny gyalogturam megkoronazasakent at kellett vagnom egy derekmagassagu gazzal benott, csuromvizes reten. A kutnal viszont csak 10 percet vartam, amig egy cseh kamionos szolt, hogy elvisz Pilzenig. Egesz jo is lett volna, ha vegul nem pont az autopalya lehajtojanal rakott volna ki. Szerencsere perceken belul megallt egy szemelyauto, es egy harminc koruli cseh srac elvitt a varos masik vegebe egy benzinkuthoz. Jan egyebkent pisztolyt venni jott aznap Pilzenbe.
A benzinkutnal az elso dolgom az volt, hogy bicskam es filctollam segitsegevel potoljam a meg otthon, szmaitogeppel keszitett tablaimat, melyeket egytol egyig a kamionban felejtettem. Az uj kartontabla nagyon jol is mukodott, 20 perc utan egy otvenes nemet hazaspar felajanlotta, hogy elvisz, ugyhogy delutan kettokor mar utban voltam nyugatnemetorszag fele
