Parizsi latogatasomat jobban nem is idozithettem volna, ugyanis epp a nemzeti unnepre ertem a varosba. Miutan batyam baratnojenek 10 negyzetmeteres alberleteben - mely azonban a Notre Dame-tol 100 meterre talalhato - leraktam a hatizsakom es napok utan ujra zuhanyozhattam, bementunk a belvarosba, ahol minden nagyobb teren a hadsereg mutogatta, milyen gizda felszerelese is van. Ezt ellenpontozando kesobb kimentunk a Szajna-partra, ahol a rendszeres tango-tancestet csodalhattuk meg. Tenyleg minden este van ott egy azsiai szarmazasu figura, aki tancolni tanitja az embereket. 10 utan visszamentunk a belvarosba, ahol megneztuk az iszonyatosan felvagos tuzijatekot.
Masnap napi egy euroert berelt biciklivel bejartam a varost (legalabbis a peripherique-en belul), megneztem a kotelezo dolgok jo reszet, este meg elmentunk enni "a vilag legjobb falafeljet".
Harmadnap eloszor is ruhat mostam, hogy nyugodtan vaghassak neki a visszautnak, majd delutan elmentem a Pompidou-kozpontba, ami nagyon vagany. Negy orat toltottem el ott, lattam harom kiallitast meg egy allati jo kilatast a varosra. Este moziba mentunk a Hancock cimu, kozepszeru Will Smith-filmet tekintettuk meg francia felirattal. Utana meg egy jo sor a Notre Dame toveben, most pedig mar reggel van (sot 10 ora), es iziben el kellene indulnom, ha legalabb Lyonba le akarok ma erni.